Az elhízás (obezitás) szövődményei
Szív- és érrendszeri káros hatások
A testsúly növekedése számos olyan következménnyel jár, mely a szívre nagyobb megterhelést ró, nő a sejten belüli és sejten kívüli folyadék mennyisége, fokozódik a vér mennyisége, nő az oxigénfogyasztás.
A tartósan fennálló terhelés következtében a szív megnagyobbodik, vastagsága nő. Ez megerősíti azt a régi megfigyelést, hogy a szív súlya általában egyenes arányban nő a test súlyával. A folyamatok végeredményeként szívelégtelenség alakulhat ki.
A keringési okból bekövetkező egyéb változásokat tovább súlyosbítják az elhízásból fakadó további következmények: a légzési zavarok, a magas vérnyomás, a vérzsírok emelkedése, a cukorbetegség, a koszorúér-elmeszesedés szívműködést károsító hatásai.
Magas vérnyomás
Az elhízottak körében gyakoribb megbetegedés, és a magas vérnyomással küzdők is gyakrabban elhízottak, mint a normál súlyúak. Tovább erősíti az összefüggést, hogy a testsúly csökkentésével csökken a vérnyomás is. A magas vérnyomás a nagyobb vérmennyiség, a nagyobb nátriumbevitel, a hormonok többlettermelése következménye. A magas vérnyomás súlyos következményeivel is rontja az elhízott állapotát, így például az agyvérzéses bénulásokkal, a szívelégtelenséggel vagy a koszorúér-elmeszesedéssel.
Légzőrendszer
Légzésfunkciós vizsgálatokból kiderül, hogy maga a légzés több munkát, több energiát igényel, valószínűleg a hasi és mellkasi zsírszövet növekedése miatt. Gyakori szövődmény a Pickwick-szindróma: állandósult álmosság, kapkodó lélegzés, bőr, száj színe szederjeslila.
Kezelés nélkül azonban az ilyen betegeknél a légzési elégtelenség hirtelen halálhoz vezethet, tüdőembólia alakulhat ki. Az elhízás miatt nő a felső légúti hurut veszélye.
A tápcsatorna károsodásai
Igen gyakoriak a gyomortáji fájdalmak, feszülés, emésztési panaszok, böfögés, puffadás, néha még rekeszsérv is kialakul. Gyakori a zsírmáj, mely a vérvételek során a májfunkciós eltérésekben mutatkozik meg.
A leggyakoribb azonban az epekövesség, mely az állandó emésztési panaszok miatt epehólyag-gyulladást okozhat, s műtétre lehet szükség. A műtéteknek az egyéb betegségek, illetve szervrendszerek állapota következtében nagyobb lesz a rizikója is.
Cukorbetegség
A túlzott kalória bevitel miatt nő a vérben a glukóz szintje; emiatt fokozódik a hasnyálmirigy inzulin nevű hormonjának kiáramlása; ennek rendszeres ismétlődése miatt végül is kimerülnek az e hormont termelő sejtek; nem képződik több inzulin a szervezet számára; kialakul a cukorbetegség. Ha a folyamat nem ilyen előrehaladott, a kalória csökkentésével, a diétával, a testsúly csökkentésével a folyamat visszafordítható.
Mozgásszervek
Az ember támasztó szöveteinek teherbíró képessége a normál testsúlyra van méretezve, így a tartós megterhelés károsítja az ízületeket, sőt az egész csontrendszert is. Ez főként a gerincben, a csípő- és térdízületekben jelentkezik, és gyakran alakul ki lúdtalp is.
A fokozott súly miatt jelentkezik a visszerek tágulata is. Végül pedig érvényesül az ördögi kör: a nagyobb testsúly miatt a mozgás nehézkes, a még kevesebb mozgás miatt pedig tovább nő a testsúly.
Kapcsolat a női hormonrendszerrel
Nőknél megváltozhat a menstruáció szabályossága, s fiatalabb korban jelentkezik az első menses. Általában a teherbe esés is rosszabb az átlagosnál, terhességi-szülési szövődmények is gyakrabban alakulnak ki. Minél nagyobb az anya testsúlya, a magzat súlya is annál nagyobb lehet.
A túlsúly szerepe a nőgyógyászati kórképekben
A zsírszövetnek az anyagcserében és a szervezet hormonális működésében játszott bonyolult szerepe kulcstényező a nőgyógyászati kórképek kezelésében is. A fogamzóképes korban lévő elhízott nők teherbeesési esélyei – mind természetes úton, mind pedig asszisztált reprodukciós programok keretében – jelentősen alacsonyabbak a normál testsúlyú társaikéhoz képest.
Fontos tudni, hogy a szervezet testzsírszázalék-aránya önmagában befolyásoló tényező lehet a női reprodukciós képességben. A túlsúlyban gyakran előforduló szabálytalan, peteérés nélküli menstruációs ciklusok, vagy az abszolút anovuláció (peteérés hiánya) terméketlenséghez és magasabb vetélési kockázathoz vezet. Az elhízott nők között gyakorta előforduló PCO szindróma és hiperinzulinémia illetve inzulinrezisztencia csak ront ezen a helyzeten. Másfelől tudjuk, hogy a felesleges kilók mind a diabétesz eloszobájának építőkövei, mely további rizikótényezőként említhető mind a fogamzás előtti állapotra mind az azt követő időszakra nézve.
A test zsírraktárainak csökkenése nagyban hozzájárul a fogamzóképesség javulásához, a megbillent anyagcsere normalizálásához, a felborult menstruációs ciklus rendezéséhez. (Cseri-Holzmann Brigitta dietetikus)
